München, Te csodás :)

Kedveskéim,

bocsánat a több napos csöndért, de először azért nem írtam, mert a legutóbbi blogbejegyzésem után egy nappal még nem történt olyan sok minden, ami megért volna egy kisregényt, utána meg annyi minden történt, hogy nem volt időm. Na de most, végre, itt vagyok!:) 

Szóval, eltelt az első hetem a szállodában, 2 délutános majd 3 délelőttös műszak, eléggé kipurcantam a végére, de egyelőre minden tetszik és már sok kollégával tegeződök is, ami eléggé megnyugtató, mert azt jelenti, hogy befogadtak. A kaja változatlanul szuper, már amikor van időm elrohanni enni, de azért egy meleg kajám minimum megvan naponta a szállodában ... volt a héten pl. hal, steak, pasta, nagyon finoman és változatosan főznek. Mondjuk az elég érdekes, hogy 9 óra a munkaidőnk a kétszer fél óra kajaszünet miatt, de ha 10 percet a recepciótól távol töltünk naponta akkor sokat mondok...

A tréningem haladgat, bár én biztos, hogy máshogy csinálnám, mert mondjuk egy rendes, átfogó rendszertréninget (olyan szállodai szoftvert használunk, amihez még nem volt szerencsém) még mindig nem kaptam, és hát anélkül ugye elég nehéz dolgozni, Szóval még egy check-in-t például mindig nem tudok megcsinálni, ami egy hét után elég nevetséges, de hát majd csak megmutatja egyszer valaki.:) A délelőttös műszakos dolgok már mennek, mert mélyvíz volt a héten, minden nap csillió check-out, és így kénytelen voltam villámgyorsasággal belejönni, mert minden segítő kézre szükség volt. Amúgy rettenetesen élvezem ezt a pörgést, meg a rengeteg új embert, eddig csak kedves vendégekkel találkoztam, meg a héten egyszer nagyon szerelmes is lettem, az egyik német zenés tehetségkutató (ahol a forgó székek vannak :D) műsorvezetőjét volt szerencsém kicsekkolni ... Szabó-Kimmel Tamás is egy gyönyörű ember, de azt hiszem német társa mögött elbújhat.:)) 

A héten majd csak szerdától dolgozok (végig "frühdienst", azaz 6.30-15.30-ig), mert 4 szabadnapot kaptam most egyszerre, ami egyrészről szuper, mert tudok pihenni, meg hétvégén is tudtunk jönni-menni, de ez azzal jár, hogy most hétvégén viszont végig dolgozni fogok, sőt, a főnököm optimista módon úgy gondolja, hogy a hétvégi műszakot egyedül is el tudom majd vinni, hát legyen úgy.:) Na de ennyit a szállodáról, lássuk mik történtek az elmúlt napokban.:)

Először is, kipróbáltam kedvenc kislakótársammal a lenti sushizót, hát úristen, brutál fincsi volt, és tényleg tök olcsó, egy japán bácsika csinálja, és ott tekeri az ember orra előtt a sushit, annyira jó volt nézni, sose láttam még ilyet élőben. Természetesen le is fotóztam mit ettünk, íme:

A péntek esti buli fáradtság miatt elmaradt, viszont megbeszéltük Sárival, hogy szombaton elmegyünk valamerre - napközben is meg nyilván este is. No hát szombat reggel felébredtünk, és visítva hívtuk egymást, hogy úúúúristen, esik a hó, AZONNAL menjünk Starnbergbe!:) Szóval gyorsan összekaptuk magunkat, aztán egy rövid H&M kör után el is indultunk (50-70%-os sale van még mindig mindenhol, csukott szemmel kell közlekedni a városban, különben elvernék minden pénzt amit kaucióra félretettem:D). Starnbergbe S-bahnnal lehet eljutni, kb. 20 perc az út, szóval abszolút közel van. A tó minden évszakban rendkívül látogatott, nyáron úszni/vitorlázni/evezni is lehet itt, amit mi már rendkívül várunk, mert kb. állandóan itt leszünk, ha már meleg lesz az idő és épp nem dolgozunk. De a Starnbergi-tó télen is gyönyörű, igazi kis csodaország, főleg most, hogy minden tiszta hó volt. Sétáltunk is vagy 3-4 órát, és annyira jó volt, hogy el nem tudom mondani. Friss levegő, óriási nyugi, bár egy mérges hattyú majdnem megevett minket (kétszer:D), de mindig sikerült időben elszaladnunk.:)) A nagy séta és a gonosz hattyútámadás után még kávéztunk egyet, aztán benyomtunk egy kebabot a városban a csodás délután megkoronázásaként.:) 

Este látogatóm jött Kölnből, kedvenc karneváli pajtásom, Chantal (aki amúgy Robert, építész és véletlenül sem travi :D), mert a szüleinél volt látogatóban Bajorországban, kb. 90 km-re Münchentől, és felhívott  szombat reggel, hogy nem vacsorázunk-e együtt. Nagyon megörültem, mert nem láttam egy éve, és hát imádom ezt az embert, az első karneválomon ismertem meg 4 éve, és nagyon jó barátok lettünk. Vacsorának kicsi elkanyarkodás, sok gin-tonic és rengeteg röhögés lett a vége, imádom az ilyen spontán estéket.  

Képeken már biztos láttátok őt amúgy, de azért ide is beszúrok egyet:

A vasárnapi program olympiapark-i séta volt, ami az egyik kedvenc helyem a városban, szintén egy csoda télen-nyáron. Rengetegen voltak kint kutyákkal, gyerkőcökkel, szánkóztak, síeltek az emberek a dombokon, és felhőtlen jókedv lengte körül a parkot.

Imádom ezt a várost. Sokszor azt veszem észre, hogy sétálok az utcán, vagy ülök a villamoson zenét hallgatva, és óriási mosoly van az arcomon, mert egyszerűen boldog vagyok, hogy itt lehetek és itt élhetek. A legjobb döntést hoztam, hogy visszajöttem, mert végre tényleg azt érzem, hogy ott vagyok, ahol lennem kell. :)

Millió puszi Nektek! :)

Hallöchen,

végre eljöttek a délelőttös műszakos napok, egyértelműen sokkal jobb, mint a délutánozás, attól függetlenül, hogy fél 6-kor kell érte kelnem, de így legalább szabad a délutánom, tudok ügyeket intézni, ide-oda szaladgálni, (kisbarátnőim kedvéért: szép német fiúkkal találkozni :D) stb. Nem tudom, Ti hogy vagytok/volnátok vele, de én speciel ha délre, vagy egyre megyek dolgozni, nekem az égvilágon semmihez nincs kedvem délelőtt, sokáig aludni viszont nem tudok, szóval mire beérek dolgozni már nem vagyok olyan fit, mint reggel, este 10-re meg már rendesen tönkremegyek.:) Na de majd megszokom, öröm az ürömben, hogy éjszakás műszakozni nem kell legalább, nem vagyok benne biztos, hogy azt túl jól viselném.:) 

Ma tehát 7-re mentem dolgozni, de csak 1-ig voltam, mert délután részt kellett vennem egy előadáson az infekcióvédelmi törvényről, amivel a higiéniai standardokat akarják Németországban javítani, és aki a vendéglátásban/szállodaiparban dolgozik, azoknak kötelező szerezni egy közegészségügyi hivatali igazolást arról, hogy végigült egy ilyen rendkívül érdekes előadást. Egyébként nem adják könnyen, egy néni járkált fel-alá, hogy mennyire figyelünk a film közben, és a végén simán kivágott igazolás nélkül gy fickót, mert az végigaludta azt. Meg valakit, aki játszott a mobilján, szintén megfenyegetett. Vasszigor van itt gyerekek, még jó, hogy én jól viselkedtem!:)) Még egyszer jönni amúgy nem annyira költséghatékony, mert 14 EUR-ba került ez az 1 órás móka, amit nem ám a munkáltató fizet, hanem a dolgozó.

Őszintén szólva nem kicsit örültem a rövid napnak, mert a tegnapi annál hosszabb volt, ugyanis a Sárinak köszönhetően részt vehettünk egy próbaestén az "Angelo Hotel Munich Westpark"-ban, ahol Sárink a szobafoglaláson dolgozik. Ez a legújabb szállodája ennek a szállodaláncnak, és kaptak egy olyan lehetőséget a dolgozók, hogy mindenki eltölthet itt egy éjszakát vacsival+másnap reggelivel tesztelés gyanánt, na meg mindenki hozhatott +1 főt, ami jelen esetben ugye szerencsére én voltam. Kösziköszi!:)  9-ig dolgoztam, utána átsuhantam a 6-os metróval Münchenen, kicsivel több, mint fél óra alatt oda is értem, és lepakolás után kezdődött az eredetileg 4, de nekünk sajnos csak 3 fogásos menü (én balga képeket nem csináltam a kajákról, mert nem akartam a Sárit beégetni a kollégái előtt, de higgyétek el, hogy csodaszép volt mindegyik.:D): 

• először jött egy kis libamáj birsalmával, salátával, balzsamecettel
• aztán valamilyen incsi-fincsi krémleves (még a kis gasztrobloggerina se tudta megfejteni miből volt) garnélarákkal
• főételként jó kis steaket tálaltak lila(!) krumplival meg valami répás cuccal
• a desszert pedig valami brutál finom csokifelfújt lett volna, de mire az utolsó fogáshoz értünk bezárt már a konyha, és így erről sajnos lemaradtunk

Annyi hozzáfűznivalóm lenne még a menühöz, hogy NYAMMMMMM! :))

Vacsi után beváltottuk az ingyenes italbónunkat még a bárban egy martinire, illetve gin-tonicra, elröhögcséltünk egy darabig az emberekkel, aztán nyugovóra tértünk a pompás kis lakosztályunkban, ami nyilván "csak" egy standard szoba, de nagyon kis tip-top, meg is mutatom:

Végül, mivel én reggel 6.15-kor elhagytam az egységet, hogy beérjek dolgozni, és lemaradtam volna a reggeliről, így voltak olyan tündérek és összeállítottak nekem indulásra egy szeretetcsomagot 2 szendviccsel, sok gyümölccsel és kávéval, ezúton is puszi&pacsi érte!:)

A mai nap további jó híre, hogy találtam egy megfelelő mobilszolgáltatót, ahol kedvező áron tudok majd előfizetést kötni: 19,90 EUR a havidíj, ebben pedig korlátlan (!) beszélgetés foglaltatik bármelyik német hálózatba, korlátlan (!) internethasználat, és további 5 EUR-ért korlátlan (!) SMS bármelyik német hálózatba ... tehát a vége havonta 24,90 EUR, szerintem abszolút megéri, otthon se volt kevesebb a számlám, sőt... Annyi, hogy a szerződést még nem tudtam megkötni, mert német bankkártya szükségeltetik hozzá, ami pedig még nem jött meg akkor amikor én az üzletben jártam, de mire hazaértem, már itthon várt, szóval holnaptól végre újra lesz német számom, yay!:)) A telefonszámomat azért itt csak nem írom meg, de majd akit érdekel, annak elküldöm privát üzenetben.:)

Oh és volt még egy extra pompás hír mára, elsősorban Schäffer Anik és Fejér Zuzu figyelmébe ajánlom: van itt a házunktól 1 percre egy kis sushi-s, amit egy japán bácsi üzemeltet, és a kedvenc lakótársam (a kézilabdás barátom barátjának a barátja :D) előszeretettel látogat, és ma megkérdeztem Adamot (lakótárs), hogy amúgy mégis milyen árak vannak itt lent, és elvileg 5 EUR-ba kerül 18 db maki!:)) Meg is beszéltük rögvest, hogy holnap ott vacsorázunk, állítólag nagyon finom, szóval alig várom!:)

Nos, ennyi voltam mára, közel van az a holnap reggeli 6.30-as műszak nagyon...

2 bónuszképpel búcsúzom, mert ma végre kisütött a nap, millpusz Mindenkinek!:))

Guten Morgen meine Lieben,

szóval megvolt az első nap az iskolában szállodában, túléltem, minden ok.:) Ahogy említettem, rögtön egy délutános műszakkal kezdtem, 1-től 10-ig nyomultam a munkahelyemen. Azért 9 óra a munkaidő, mert egy műszakban kétszer kapunk kaját, és arra jár 2-szer fél óra ebédszünet. Egyébként összesen 3-szor van személyzeti kaja: 11-kor, 2-kor és végül 5-kor ... szóval ha 10-ig dolgozok, azért kell gondoskodnom némi extra harapnivalóról, mert 5 és 10 között még legalább 3-szor leszek halálosan éhes ugyebár.:) 

Egyébként sajnos tegnap a 2 órási ebédről lemaradtam, mert mivel 1-re mentem, rögtön elkaptak a feletteseim és elvittek egy röpke 2 órás szállodabejárásra, és mire visszaértünk, addigra már nem lehetett enni, szóval 5-ig kicsit szédelegtem, mivel az ebéd tudatában itthon nyilván csak reggeliztem. De az 5 órás menü kárpótolt mindenért, elképesztően finom, omlós roston csirke volt /Lilikém, ezt még Te is könnyen fel tudnád vágni a kicsi sérült mancsoddal <3 :)/ héjában sült krumplival meg pirított zöldségekkel, wie padlizsán, cukkini, paprika meg gomba ... NYAMM! Egyébként az étkezések ingyen vannak biztosítva a dolgozóknak, plusz még ingyen kapunk kávét-teát-üccsit a bárból, meg ha marad süti/szendvics ilyesmi, azt is megkapjuk elvileg. Szóval így azért elég sokat lehet majd spórolni, hogy főtt kajáról gyakorlatilag csak a szabadnapokon kell gondoskodnom, yay! :)

No hát a magázódás az továbbra is megvan a szállodában, nem tudom, hogy ehhez mikor fogok hozzászokni, de majdnem felröhögtem, amikor a kb. 20 éves gyakornok kiscsaj is nem ám a keresztnevén mutatkozott be, hanem hogy ő a Frau mittudoménkicsoda, és hogy jajj biztos én vagyok a Frau Czomba és hogy már hogy vártak. Sári tapasztalatából kiindulva meg se próbálkozok a tegeződés felvetésével sem (ő megkérdezte az egyik nála láthatóan évekkel fiatalabb kolleginát, hogy nem tegeződhetnének-e, erre azt mondta a csaj, hogy hááát, még légyszi ne, meg várják meg hogy alakulnak a dolgok, majd egyszer később esetleg térjenek vissza rá ... kösszépen...:D). Mindenki nagyon kedves volt ettől függetlenül, mínusz egy pasit a recepción, vele nagyon nem tudok egyelőre mit kezdeni. Iszonyat hadarva beszél, bajor akcentust előszeretettel keverve a hochdeutsch-csal, és kb. minden 3. mondatát értem, pedig úgy örültem, hogy mindenki más olyan szép németet beszél és egyáltalán nem volt problémám a megértésükkel. Említett kollégát megkértem, hogy legyen szíves lassabban, és lehetőleg nem bajorul beszélni velem, és erre a tipikus paraszt reakció jött: elkezdett lassan, artikulálva, hangosan beszélni, meg tök egyszerű szavakat használni és azokat olykor még el is mutogatta. Mondtam neki, hogy nem hülye vagyok, hanem csak annyit kértem, hogy érthetőbben beszéljen. Fú nagyon kiakadtam rá... Majd a kedvencem volt, amikor odajött egy semmilyen emberi nyelven nem beszélő orosz vendég, majd a csávó kb. teljesen kiakadt, hogy nem tudtam vele én se beszélni, és ilyet nyomott, hogy miért, nálunk nem kötelező az orosz oktatás az iskolában? Mondtam neki, hogy kb. a szüleim idejében volt, te ...... (és ide rendkívül sok, rendkívül csúnya magyar szót gondoltam). :) Egyébként nyilván ma is egy műszakban leszek vele, alig várom.:)

Amúgy a szálloda nagyon szép, nagyon csinos szobáink & lakosztályaink vannak (összesen 162 db), viszont ami nagyon meglepett, hogy ennek a szállodaláncnak az egyik sajátossága, hogy a legtöbb szobában úgynevezett "nyitott fürdőszoba" van, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag egy légtérben van a mosdó és a zuhanyzó az ággyal, csak a WC van egy külön, zárt helyiségben. Természetesen vannak "zárt fürdőszobás" szobák is, mert sokan nem tudnak ezzel mit kezdeni, de egyébként pár szoba után már azt gondoltam, hogy nem gáz ez.

Ma még délutános leszek, déltől 9-ig, aztán holnaptól meg délelőttös műszakban, azaz 6.30-tól 15-30-ig, és már alig várom, hogy szabadak legyenek a délutánjaim, meg szerencsére most még nem leszek hétvégére se beosztva.  Kaptam egyébként egy cuki kis training anyagot, de a Nalco után én már semmi ilyentől nem ijedek meg!:)) Ja meg kaptam a kollégáktól egy szerencsehozó kismalacot, az mondjuk nagyon jól esett, íme: 

Na meg engem is elért a tükörben fényképezés végzete, mentségemre szóljon, hogy az egyenruhámat akartam megörökíteni Nektek, ami egyébként egy fekete nadrágkosztüm, fehér blúz és egy bordó sál kombinációja.

Ezzel a csodás képpel zárom is soraimat mára, legyetek jók/rosszak ízlés szerint, és legyen egy csodás napotok! :)

"It can't rain all the time", azaz örökké nem eshet - ez a dal megy a fejemben folyamatosan, hiszen gyakorlatilag 3 napja esik az eső megállás nélkül, és már nagyon, de nagyon unom. 

Pedig olyan jól elterveztük, hogy szombaton ellátogatunk a Starnbergi tóhoz egy kicsit sétálni, friss levegőt szívni, megnézni Possenhofenben a kastélyt, ahol Sissi felnőtt, meg a tó másik oldalán a "Schloss Berg"-et és a helyet, ahol II. Lajos, a bolond király, aki a csodakastélyokat építtette Bajorországban rejtélyes körülmények között meghalt. De hát ugye esőben nem olyan mókás a szabadtéri program, szóval kerestünk alternatív lehetőséget, és így megnéztünk egy másik kastélyt, a München központjában található "Residenz"-et, ami a bajor királyok egykori rezidenciája. A parkjában rengetegszer voltam már, meg nap mint nap elsétál mellette az ember kb., sokan többek között azért, mert a kapuja előtt vannak a szerencsehozó oroszlánok, amik olykor nagyon hasznos jószágnak bizonyulnak, de bent még soha nem voltam, szóval éppen ideje volt megnézni tüzetesebben is, hogy élhettek anno a puccos népek.:) Nos a kastély az én ízlésemnek kicsit csicsás, kicsit sok a rokokó-barokk-klasszicista stílus egyszerre, de azt meg kell hagyni, hogy mégis lenyűgöző, és mindenképp látni kell, ha az ember ellátogat Münchenbe. 

Pénteken egyébként megvolt az első mulatság is, a 089 nevű dizsiben táncoltunk egy nagyot reggelig, szuper hely, 2 teremmel, egyikben elektronikusabb, másikban hip-hoposabb zenével. Majd szépen felderítjük a müncheni klubokat és bárokat, hogy ha jöttök látogatóba, akkor meg tudjuk mutatni Nektek a legjobb helyeket.:) 

A kedvenc képünk péntekről: "a sötét oldal és a világos oldal" címet kapta :))) - nem tudjuk hogy sikerült így, azért ennyivel nem vagyok világosabb típus a Sárinál. :D

Reméltem, hogy ma már szebb idő lesz, de hát nyilván nem, szóval elmaradt megint az Englisher Garten-ben sétálás, de cserébe délután segítettem Sárinak költözni, mert végre talált ő is magának egy szobát, ami nem csak 2-3 hétre szabad, hanem legalább addig, amíg nekem van szállásom ő is tud ott lakni, aztán a fő cél úgyis az, hogy találjunk közösen egy csini kecót valami pompás környéken.:) A jutalmam egy tál muszaka a'la Sári, és egy fél trüffeles csoki-, valamint egy fél málnás sajttorta volt a Starbucksban, ilyenekkel bármikor le lehet sajnos kenyerezni. :)) Ajánlom figyelmetekbe egyébként a Sári főzős blogját: http://apudingprobaja.blogspot.hu/. Feltett szándékom felfejleszteni a főzőtudományomat a segítségével, majd meglátjuk milyen sikerrel... Próbálkozásaimról majd nyilván beszámolok. :) 

Aztán még jól megnéztük magunknak az Isar-on szörfözős fiúkat, szép látvány, mit ne mondjak, de tuti, hogy nem normálisak, hogy ott nyomulnak szakadő esőben és mínusz száz fokban is, állandóan. Na de hát az egy elég komoly zarándokhely ott, nem is értem miért, szóval mindenképpen útba kellett ejteni nekünk is.:))

Pl.: https://www.youtube.com/watch?v=fFQKP5z6OcA ;)

Holnap lesz az első napom a szállodában, szurkoljatok, hogy minden rendben menjen. Rögtön délutános műszakkal kezdek, szóval 13.00-tól 22.00-ig ott fogok nyomulni, majd mesélek milyen volt. Az első pár hét elvileg még "Einarbeitung", azaz betanulás, de mivel jövőhéten Expo lesz Münchenben és szinte végig teltházunk lesz, én gyanítom, hogy be leszek dobva a mélyvízbe. Na de hát úgy tanul az ember a legtöbbet, ezt tapasztalatból tudom...:)

Minden jót Nektek, írjatok, morzézzatok, meg gyertek!

PS: 

Íme néhány kép a Residenzről:

Sziasztok!

Ahogy ígértem, nagyjából elhárítottam a káoszt és csináltam pár képet a szobámról, amiket meg is osztok Veletek. Nekem nagyon tetszik, kis kedvesen, kényelmesen van berendezve, abszolút otthon éreztem magam az első pillanattól kezdve, szeretem az ilyen kuckós megoldásokat.

Viszont amin már a koliban is elképedtem anno, hogy a németek valamiért nem használnak függönyt, nem is értem. Szóval várom az ötleteket hogy szereljek fel valami függönyszerűt az ablakomra!:) /Jelenleg úgy oldom meg, hogy a párnákat felállítom, azok legalább az ablak felét eltakarják.:D/

A másik kedvencem a csillár, ha nem mentem neki 100-szor az elmúlt 3 napban, akkor egyszer se.:)) 

Nya de most lassan kimerészkedek már a lakásból, hátha sikerült elállnia az esőnek, elég lesz az már szerintem, tegnap este óta szakadt... 

Puszi Nektek! :)

Sziasztok Drágáim,

jelentem tegnap este épségben megérkeztem Münchenbe!:) Az utam eleje kicsit káoszos volt (a 30 kilós bőrönd kb az első fél órában széttört, meg nyilván otthon hagytam a szemüvegemet, kontaktlencsefolyadékot meg az összes sminkcuccomat, és ezt természetesen már az állomáson realizáltam, amikor gurult be a vonat, nem is én lennék...), de szerencsére Budapestig elkísért az Anyukám és Ő helyrerakta a kis lelkemet útközben, hogy ne boruljak ki, majd utánamküldik a cuccot.:) Szóval ma este még lesz egy köröm az állomáson, mert egy kedves ismerősünk feladta a kis csomagomat a müncheni vonatra, és a büfékocsis fiúk/lányok elhozzák nekem. Egyébként a kezdeti viszontagságok után abszolút kellemesen telt az utam, jó dolog ez a Railjet, abszolút tudom ajánlani mindenkinek: gyors, kényelmes, szép tiszta, van WIFI, és ha az ember időben megveszi a jegyet, akkor akár 58 EUR-ból (oda-vissza) meg lehet látogatni engem!:) 

A müncheni állomáson várt rám kedves leendő élettársam (reményeink szerint áprilistól), a Sári, tündér volt és segített a cuccaimmal. Eltaxiztunk a WG-ig (wohngemeinschaft), ahol a következő 3 hónapban lakni fogok, majd jött a feketeleves: 5. emelet és NINCS lift ... katasztrófa egy törött 30 kilós bőrönddel, csak mondom!:D Na de valahogy felküzdöttük a pakkjaimat (ezúton is KÖSZÖNÖM Királylány), és gyorsan ittunk is egy pálinkát, mert bár a szemüvegemet elfelejtettem reggel berakni, de Apukámmal nem felejtettem el feltöltetni a laposüveget 55 fokos házipálinkával ... priorizálni tudni kell ugyebár...:))

A hely, ahol a következő hónapokban lakni fogok München 'Schwabing' nevű kerületében van, szuperjó környék, és minden közel van (munkahelyem is 15 perc). Utolsó pillanatban szerezte nekem ezt a szobát kedves kézilabdás pajtásom, Herr Christoph Theuerkauf, isten áldja azt a szép embert!:) Amint már említettem, ez egy úgynevezett WG, 5-en fogunk együtt lakni (2 fiú - 3 lány), mindenkinek megvan a külön szobája (meglepően tágas és fullosan felszerelt mindegyik), van egy konyha egy kis étkezővel, van egy nappalink, egy fürdőszoba és két WC, meg egy mosós-vasalós helyiség. A lakótársak közül még csak az egyik lánnyal találkoztam, Irisnek hívják és orvos, azt hiszem, hogy aneszteziológus. A másik csajszi félig magyar, a 2 srácról meg még semmit nem tudok, de majd beszámolok nyilván.:) Ja meg majd képeket is teszek fel a lakásról meg a szobámról, csak meglepő módon kaotikus állapotok uralkodnak jelenleg a kis fészkemben, és ezt nem szeretném megosztani Veletek.:) 

A mai napom nagyon hamar eltelt, le kellett gyorsan futnom a bürokratikus köröket, hogy mindent le tudjak legkésőbb holnapig adni a szállodában. Magyarországból kiindulva ehhez nem sok reményt fűztem, de végülis 3 óra alatt sikerült mindent elintéznem, szóval mélyen meghajlok a gyors és pontos német rendszer előtt: először is hivatalosan is müncheni lakos lettem, (muszáj ezzel a bejelentkezős történettel kezdeni, mert bejelentett lakcím nélkül nem tudok semmit elintézni), aztán be kellett lépnem egy ún. Krankenkasse-ba (betegbiztosítás miatt), aztán igényelnem kellett adószámot (boldogan konstatáltam, hogy mivel már éltem itt, akkor automatikusan kreálódott nekem egy adószám, ami az elmúlt 5 évben passzív volt, de most aktiválták, szóval nem kellett 1 hetet várni, hogy megküldjék, hanem most megkaptam rögvest), aztán nyitottam bankszámlát, majd elvittem az új "szerzeményeket" a szállodába, hogy be tudjanak jelenteni. Tök cuki volt mindenki az új munkahelyemen, akikkel most összefutottam, csak botrány, hogy mindenki magáz mindenkit, még a fiatalok is egymást, ehhez nehéz lesz hozzászoknom.

Most várom, hogy a Sárika befejezze a melót, aztán megyünk zúzni kicsit erre-arra, meg szerzünk nekem telefonkártyát, mert a régi német kártyám már sajnos nem aktiválható újra, mert nem használtam vagy 2 éve, aztán meg ki kell futni a vonathoz a várva várt szemüvegemért, aztán úgy gondoltam, hogy ma wurstot és/vagy csülköt kellene vacsorázni, jó kis radlerrel lekísérve, ha már lúd, legyen kövér alapon.:)

Puszi Mindenkinek, majd igyekszem rendszeresen jelentkezni!:)

Írjatok és GYERTEK minél hamarabb!