Kedveskéim,
bocsánat a több napos csöndért, de először azért nem írtam, mert a legutóbbi blogbejegyzésem után egy nappal még nem történt olyan sok minden, ami megért volna egy kisregényt, utána meg annyi minden történt, hogy nem volt időm. Na de most, végre, itt vagyok!:)
Szóval, eltelt az első hetem a szállodában, 2 délutános majd 3 délelőttös műszak, eléggé kipurcantam a végére, de egyelőre minden tetszik és már sok kollégával tegeződök is, ami eléggé megnyugtató, mert azt jelenti, hogy befogadtak. A kaja változatlanul szuper, már amikor van időm elrohanni enni, de azért egy meleg kajám minimum megvan naponta a szállodában ... volt a héten pl. hal, steak, pasta, nagyon finoman és változatosan főznek. Mondjuk az elég érdekes, hogy 9 óra a munkaidőnk a kétszer fél óra kajaszünet miatt, de ha 10 percet a recepciótól távol töltünk naponta akkor sokat mondok...
A tréningem haladgat, bár én biztos, hogy máshogy csinálnám, mert mondjuk egy rendes, átfogó rendszertréninget (olyan szállodai szoftvert használunk, amihez még nem volt szerencsém) még mindig nem kaptam, és hát anélkül ugye elég nehéz dolgozni, Szóval még egy check-in-t például mindig nem tudok megcsinálni, ami egy hét után elég nevetséges, de hát majd csak megmutatja egyszer valaki.:) A délelőttös műszakos dolgok már mennek, mert mélyvíz volt a héten, minden nap csillió check-out, és így kénytelen voltam villámgyorsasággal belejönni, mert minden segítő kézre szükség volt. Amúgy rettenetesen élvezem ezt a pörgést, meg a rengeteg új embert, eddig csak kedves vendégekkel találkoztam, meg a héten egyszer nagyon szerelmes is lettem, az egyik német zenés tehetségkutató (ahol a forgó székek vannak :D) műsorvezetőjét volt szerencsém kicsekkolni ... Szabó-Kimmel Tamás is egy gyönyörű ember, de azt hiszem német társa mögött elbújhat.:))
A héten majd csak szerdától dolgozok (végig "frühdienst", azaz 6.30-15.30-ig), mert 4 szabadnapot kaptam most egyszerre, ami egyrészről szuper, mert tudok pihenni, meg hétvégén is tudtunk jönni-menni, de ez azzal jár, hogy most hétvégén viszont végig dolgozni fogok, sőt, a főnököm optimista módon úgy gondolja, hogy a hétvégi műszakot egyedül is el tudom majd vinni, hát legyen úgy.:) Na de ennyit a szállodáról, lássuk mik történtek az elmúlt napokban.:)
Először is, kipróbáltam kedvenc kislakótársammal a lenti sushizót, hát úristen, brutál fincsi volt, és tényleg tök olcsó, egy japán bácsika csinálja, és ott tekeri az ember orra előtt a sushit, annyira jó volt nézni, sose láttam még ilyet élőben. Természetesen le is fotóztam mit ettünk, íme:
A péntek esti buli fáradtság miatt elmaradt, viszont megbeszéltük Sárival, hogy szombaton elmegyünk valamerre - napközben is meg nyilván este is. No hát szombat reggel felébredtünk, és visítva hívtuk egymást, hogy úúúúristen, esik a hó, AZONNAL menjünk Starnbergbe!:) Szóval gyorsan összekaptuk magunkat, aztán egy rövid H&M kör után el is indultunk (50-70%-os sale van még mindig mindenhol, csukott szemmel kell közlekedni a városban, különben elvernék minden pénzt amit kaucióra félretettem:D). Starnbergbe S-bahnnal lehet eljutni, kb. 20 perc az út, szóval abszolút közel van. A tó minden évszakban rendkívül látogatott, nyáron úszni/vitorlázni/evezni is lehet itt, amit mi már rendkívül várunk, mert kb. állandóan itt leszünk, ha már meleg lesz az idő és épp nem dolgozunk. De a Starnbergi-tó télen is gyönyörű, igazi kis csodaország, főleg most, hogy minden tiszta hó volt. Sétáltunk is vagy 3-4 órát, és annyira jó volt, hogy el nem tudom mondani. Friss levegő, óriási nyugi, bár egy mérges hattyú majdnem megevett minket (kétszer:D), de mindig sikerült időben elszaladnunk.:)) A nagy séta és a gonosz hattyútámadás után még kávéztunk egyet, aztán benyomtunk egy kebabot a városban a csodás délután megkoronázásaként.:)
Este látogatóm jött Kölnből, kedvenc karneváli pajtásom, Chantal (aki amúgy Robert, építész és véletlenül sem travi :D), mert a szüleinél volt látogatóban Bajorországban, kb. 90 km-re Münchentől, és felhívott szombat reggel, hogy nem vacsorázunk-e együtt. Nagyon megörültem, mert nem láttam egy éve, és hát imádom ezt az embert, az első karneválomon ismertem meg 4 éve, és nagyon jó barátok lettünk. Vacsorának kicsi elkanyarkodás, sok gin-tonic és rengeteg röhögés lett a vége, imádom az ilyen spontán estéket.
Képeken már biztos láttátok őt amúgy, de azért ide is beszúrok egyet:
A vasárnapi program olympiapark-i séta volt, ami az egyik kedvenc helyem a városban, szintén egy csoda télen-nyáron. Rengetegen voltak kint kutyákkal, gyerkőcökkel, szánkóztak, síeltek az emberek a dombokon, és felhőtlen jókedv lengte körül a parkot.
Imádom ezt a várost. Sokszor azt veszem észre, hogy sétálok az utcán, vagy ülök a villamoson zenét hallgatva, és óriási mosoly van az arcomon, mert egyszerűen boldog vagyok, hogy itt lehetek és itt élhetek. A legjobb döntést hoztam, hogy visszajöttem, mert végre tényleg azt érzem, hogy ott vagyok, ahol lennem kell. :)
Millió puszi Nektek! :)
