Kedves Mindenki,
Bár a blogírás sajnos időhiány miatt már rég abbamaradt (elnézést kérek ezúton is Mindenkitől, aki lelkesen követte a müncheni letelepedésem és beilleszkedésem történetét), de a dél-kelet ázsiai tapasztalatok és élmények iránti óriási érdeklődés miatt úgy gondoltam, hogy újra ehhez a jól bevált platformhoz folyamodok és megpróbálom Nektek itt leírni, vagy legalábbis összefoglalni azt a rengeteg mindent, ami a 2,5 hetes nyaralásom alatt történt. :)
Mivel iszonyat sok mondanivalóm van már megint, így már ide látom, hogy ebbe a bejegyzésbe csak Kuala Lumpur fog beleférni, de igyekszem a közeljövőben megosztani mindent. :)
Előbb egy kis update, hogy mi is van velem mostanában:
Az ugye nyilvánvaló, hogy még mindig Münchenben élek, nem is szándékozok a közeljövőben elköltözni innen, maximum, ha valaki nekem ajándékozik egy szállodát valamelyik Thai szigeten, akkor egye-fene, irány a trópusok. :D A március végi munkaváltás nagyon jó lépésnek bizonyult, mert azóta is a Bilfingernél dolgozok és egyre komolyabb feladatokat kapok, amikből rengeteget tudok tanulni és ezáltal fejlődni. A közvetlen főnököm szuper, 100%-ig támogat, tanít, bízik bennem. Nem mondom, hogy könnyen barátkoztunk össze, de végül sikerült és azóta minden pompás. :)
A lakáskérdés is megoldódott, szeptember 1-én beköltöztünk Jonathan barátommal a München „Westend” városrészében lévő kis lakásunkba. Rengeteg munka volt vele, és hát nem volt olcsó, hiszen teljesen üres volt, mindent nekünk kellett megvenni és beépíteni (igen, a konyhát is), de pár hét kemény munkával, olykor kedves barátok segítségével végül minden a helyére került, és őszintén szólva iszonyat büszkén nézünk rá bármire a lakásban, mert az a mi munkánk gyümölcse. :) A teraszt sajnos nem tudtuk sokáig élvezni, szóval már alig várjuk, hogy újra meleg legyen és BBQ-partykat lehessen rendezni nálunk. Addig beérjük forralt bor, muffin, puzzle, és egyéb tematikájú bulik rendezésével. :)
Szóval most minden jó, egy percig sem bántam meg, hogy 1 évvel ezelőtt ide költöztem. Többek között azért sem, mert soha előtte nem lett volna lehetőségem egy ilyen 2,5 hetes csodautazást magamnak finanszírozni. Évek óta álmodoztam erről, hogy elutazok Kuala Lumpurba, Koh Samuira, Bangkokba, Szingapúrba, és konkrétan elpityeredtem az örömtől, amikor lefoglaltuk a repjegyet, és ezáltal az álom 2 hónappal később valóra vált. :)
Szóval akkor kezdjük is meg az utazást. :)
Igyekszem mindenféle praktikus információkkal is szolgálni, hogyha valaki hasonló útra készül, akkor mégis merre induljon, hol érdemes foglalni, meg hasonlók. Mi a fő jegyet a flug.de-n foglaltuk, Márti barátnőm találta meg a tökéletes dealt, dec. 26-án Budapest-Kuala Lumpur (Berlinen és Abu-Dhabin keresztül) oda, és jan. 13-án Kuala Lumpur-München (egyszeri átszállással Abu-Dhabiban) vissza – potom 620 euroért, ami zseniális, mert folyamatosan néztük akkor már 1-2 hete a jegyeket és 1000 € alatt semmit sem találtunk. Óriás örömünkben tehát azonnal le is foglaltuk, utána a főnököm orra alá dugtam a szabikérelmemet, amit szerencsére alá is írt (mondjuk, ha nem írta volna alá, az érdekes lett volna :D), és innentől kezdve nem volt visszaút. Elindult a tervezgetés, hogy egyáltalán mit szeretnénk a környéken megnézni, mi fér bele időben és mi nem, hogy a legegyszerűbb A-ból B-be eljutni, illetve, hogy mi lenne a leglogikusabb sorrendje a desztinációknak közlekedésileg.
Ázsián belül a legegyszerűbb az Airasia-nal foglalni, ami a legnagyobb fapados légitársaság a kontinensen, viszont pl. Penang-Koh Samui között csak a Firefly Airlines közlekedik, Thaiföldön belül pedig még a Nokair vagy a Bangkok Airlines is szuper lehet. Mi Samuiról pl. Bangkok Airlines-szal repültünk BKK-ba.
Szállásfoglalás ügyben a booking.com volt a barátunk, mindig azt néztük, hogy melyik hotelnek a legmagasabb a rating-je, meg szépen elolvasgattuk a review-kat, tripadvisor-on is utánanéztünk ennek-annak, aztán szépen befoglalgattuk a hoteleket. Mi nem akartunk hátizsákos turistásat játszani, ahhoz túl öregek és túl finnyásak vagyunk, szóval normális hoteleket kerestünk mindenhol. :) Ja, még amúgy ázsiai szállás ügyben az agoda.com is jó lehet, tudtommal az a legnagyobb ázsiai szállásfoglalós portál.
Szóval végül összeállt az útvonal: 4 éj Kuala Lumpur, 2 éj Szingapúr, 2 éj Penang, 5 éj Koh Samui és végül 3 éj Bangkok. Sajnos Kambodzsa sehogy nem fért bele, pedig Angkor Wat óriási álmom, és Vietnam is egy következő utazás során kerül majd felfedezésre, de hát az idő elég szűkös volt, és úgyis mindig lesz valami, ami időhiány/rossz megközelíthetőség miatt nem fér bele. Azért így is elég pöpec kis útitervet sikerült összeállítanunk. :)
Malajzia – Kuala Lumpur
Kuala Lumpurral érdekes „kapcsolatom” van, hiszen Édesapámnak gyerekkori álma eljutni oda, és kb. úgy nőttem fel, hogy folyamatosan azt hallottam otthon, hogy az milyen jó hely lehet. Amikor a jegyvásárlás után felhívtam, csak annyit tudott kinyögni, hogy „de kislányom ugye 2 repjegyet vettél?”. :) Most sajnos nem fért bele, de biztos vagyok benne, hogy még egyszer elhozom ide a szüleimet!
Szóval december 27-én ottani idő szerint (időeltolódás +7 óra) este 10 körül szállt le a gépünk. Mártinak, az útitársamnak vannak Erasmus időkből helyi barátai, KL többek között azért is volt a fő célpont, mert a Márti meghívást kapott az egyik barátja, Danish esküvőjére (a menyasszonyt pedig Alia-nak hívják), ahova szerencsére engem is magával vihetett. A reptérre a másik barátja, Edie, és az ő felesége, Farah jöttek ki értünk, amiért örök hála, hiszen elképesztően fáradtak voltunk két átszállás és 20,5 óra utazás után, főleg, hogy a Berlin-Abu-Dhabi járaton egy percet sem tudtunk aludni, mert előttünk és kicsivel mögöttünk is egy-egy üvöltő, sikító, vinnyogó kisbaba foglalt helyet, akik a 7 és fél óra utat felváltva végigműsorozták. Katasztrófa volt. Mondjuk mi még mindig jobban jártunk, mint az egyik francia lány, Nath, aki szintén jött az esküvőre – a mellette ülő pasi állítólag 2 percenként eleresztett egy galambot, ami se halk, se szagtalan nem volt. Igazából belegondolva, tényleg inkább az üvöltő bébik. :) Volt egyébként még egy francia lány, Ann, így voltunk 4-en Európából az esküvőn.
KL-ben a srácok intéztek nekünk szállást, egy barátjuk lakásában, ami egy iszonyat szuper lakóparkban volt, a 27. emeleten, full panorámával a Petronas-tornyokra. 2 medence is volt, az „uncsibb” az 5. emeleten, és a másik a 38. emeleten, szintén a lakásból látható panorámával – priceless, leírhatatlan, tényleg.
Napjaink főleg városnézéssel, evéssel (a maláj konyha ISZONYATOSAN jó), maláj ruhák utáni szaladgálással teltek, a csúcspont pedig természetesen az esküvő volt. Hát attól konkrétan az állam leesett, csodálatos volt.
Az esküvő
Az egyik 5 csillagos szálloda, a Marriott nagy báltermében került megrendezésre, 200-300 vendég biztos hogy volt, de lehet meg több is. Kis csúszással (este fél 9 körül) kezdődött, mert késett a SZULTÁN (igen, a szultán, zseniális, Danish apukájának a haverja :D – mondjuk az hozzátartozik a történethez, hogy Malajziában 9 szultán van, de akkor is) és nélküle nem lehetett elkezdeni a parádézást. Amikor megérkezett mindenkinek fel kellett állni és felvonult a dísz vacsihelyre. Hozta a nejét meg egy fiát meg az asszonynak 2 unokatestvére volt még velük, mellettük meg természetesen az ifjú pár foglalt még helyet a pulpituson. A szultán az első kövér maláj akit láttunk szerintem, de nagyon kis barátságos feje volt. Képet sajnos nem lehetett vele készíteni, pedig nagyon gyúrtunk rá. :)
Miután leült a szultán akkor vonult be a pár, csodaszépek voltak, a szultán is fotózta őket ezerrel az okostelefonjával. :)
Először a terem egyik végében ültek fel egy trónra, akkor volt pár műsorszám, egy pasi énekelt/szavalt a Koránból, meg pár rokon x-faktorosat játszott és énekeltek pár dalt. Ja, amúgy élőzene volt végig és tök modern zeneket játszottak, csak nyilván itt nem táncolt senki, meg ugye a malájok a vallásuk miatt nem isznak alkoholt, ennek megfelelően az esküvőn sem volt egy korty alkohol se. Mindegy, kibírtuk. :) Na, miután mindenki kiprodukálta magát átvonultak a másik pulpitusra a terem másik végébe a szultánhoz és lehetett kezdeni végre enni. Volt előétel, leves, aztán vagy 8 fele főétel egy giganagy tálban az asztalok közepén és annyit szedtél amennyit akartál, meg volt 3 féle desszert is. Minden isteni volt.
Desszert közben visszavonult a pár a trónra és megint jött pár produkció, de most főleg a vőlegény családja által, ami iszonyat megható volt. Az apuka énekelt meg gitározott a 3 másik gyerekével egy szerelmes dalt, utána meg a testvérek által összevágott videót játszották le, amit a menyasszonynak készítettek, és bemutatták benne a vőlegényt kiskorától kezdve, hogy már akkor is milyen gondoskodó, okos, vicces, stb. volt, mindezt családi videókból összevágva. Mi nagyon sírtunk, olyan megható meg vicces volt. Aztán volt még egy videó a párról, az esküvői szertartás volt röviden összevágva meg mindenféle gondolatok voltak bevágva az ifjú pártól, hogy mit szeretnek a másikban, mit gondolnak a házasságról meg mit jelent nekik a szerelem meg ilyenek. (Ja, egyébként ez a 4. fogadás volt, a szertartás már az elsőn megvolt, aztán volt egy fogadás a vőlegény családjának és barátainak, aztán még egy a menyasszony családjának és barátainak, ez a 4. meg a szultán miatt volt.)
Kaja után szerencsétleneknek vagy 3 óra fényképezkedés következett a trónon, mindenki pózolhatott velük, aztán hajnali 2 felé bezárt a bazár.
KL-i tapasztalatok
Mindenki kérdezi, hogy melyik volt a kedvenc helyem az utazás során, amire őszintén szólva elég nehéz válaszolni, mert minden annyira más volt és nehéz őket összehasonlítani, de az biztos, hogy Kuala Lumpur abszolút beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, zseniális városnak tartom, ahol még azt is el tudnám képzelni, hogy eléldegélek pár évig. A Petronasnál, mint megtudtuk, 40 ezer ember dolgozik, szóval ott mindig van valami job opening. Lehet, ha elunom nagyon a hideget, csak viccből megpályázok valamit, aztán ki tudja. :))
Kuala Lumpurnak két arca van, ott van egyrészt a szegény, lepukkant, koszos, tele koldusokkal (na ezeken a részeken nem nagyon mozgolódnék egyedül, sőt még többen sem, bár 1-2 turisztikai attrakció miatt elkerülhetetlen), és ott van másrészt a full luxus, totál nyugati arca, a rendezett, tiszta utcákkal, a felhőkarcolókkal, az öltönyös/kiskosztümös emberekkel, az olyan bevásárlóközpontokkal, amit még az életemben nem láttam (konkrétan 3 emeleten CSAK designer boltok), és a puccos éttermekkel. Egy iszonyatosan érdekes, pörgős, nyüzsgő, lüktető város, ahol a nyugatiasság keveredik a vallásból adódó tradicionális, konzervatív életstílussal.
A vallással kapcsolatban - a lakosság 60-70%-a iszlám vallású, emiatt rengeteg mecset van mindenfelé, és az emberek nagy része szigorúan betartja a napi 5 imát. Ezt eddig is tudtuk, tiszta sor, meg olvastam már az "imára hívó szó"-ról, de ezt a gyakorlatban semennyire nem tudtam elképzelni. Na most ez úgy van, hogy a nagy mecsetből jön ez az imára hívás, és a városban MINDENHOL hangszórók vannak elhelyezve, ahol olyan hangerővel lehet ezt hallani, mintha legalábbis maga Allah szólna az emberhez az égből, nagyon durva. Első reggel szembesültünk ezzel, amikor reggel 5 vagy fél 6 körül erre a szinte mennydörgő hangra, énekre riadtunk fel, hirtelen azt se tudtuk mi történik. Aztán tök megszoktuk, és már vártuk is a nap többi részében. :)
Az egyik kedvenc élményem KL-ből, amikor meghívást kaptunk a vőlegény családjának a házába, még az esküvő előtti napon, egy ebédre, mert a szultán (nem tudok leszakadni a témáról :D) küldött egy tonna kaját a palotából, hogy kifejezze a tiszteletét és örömét a család felé. Hát még most is összefut a nyál a számban, ha a fogásokra gondolok, de nem is ez volt a lényeg, hanem, hogy a család finoman a tudomásunkra hozta, hogy náluk igazából a kézzel evés volna a legudvariasabb dolog. Na most egyél már curryt meg rizst kézzel, ráadásul csak egy kezet használva (mégpedig a jobbat, mert a ballal a fenekét törli az ember) ... hát nem túl szép látvány. Mármint nekik nyilván tökjól megy, mert elég sokat gyakorolják, de mi nyakig currysek voltunk, ami persze semennyit nem vont le a ételek finomságából, plusz nagyon vicces is volt. :)
KL-ről most így hirtelen ennyi, de majd bővítem még a bejegyzést, ha esetleg eszembe jut még valami.
A történet folytatása pedig COMING SOON Szingapúrral, Penanggal meg szómenéstől függően Thaifölddel :))
Nagy puszi Nektek, köszönöm, hogy elolvastátok a kis beszámolóm első részét :)
