Kedves Mindenki,
rengeteg mondanivalóm nem fér bennem, szóval úgy döntöttem, hogy akár a magam szórakoztatására is, de újrakezdem a blogot, jeee, örömujjongás, tapsvihar, meg minden!:D
Szóval hol is hagytam abba... valahol február végén ha jól emlékszem ... hát azóta kb. minden megváltozott ... máshol lakok, máshol dolgozok, az időbeosztásom pedig végre NORMÁLIS, szóval teljesen helyreállt a világbékém. Hol is kezdjem... Kezdem mondjuk időrendi sorrendben:)
Szóval 2013 februárt írunk, Eszterke még a szállodában nyomul, rengeteget dolgozik, 9-10-11 napokat egyben, szét van menve a térde meg a bokája, általában délutános műszakos, szóval kb. a kollégákon és a vendégeken kívül senkviel nem találkozik, mert minden éjjel 1 körül ér haza, alszik, eszik, aztán megy vissza dolgozni. Nem egy vidám élet egy olyan társasági embernek, mint én, halkan megjegyzem. De azért tűrtem, tűrtem, de egyre többször jöttek kisebb-nagyonn meltdownok, szóbal gondoltam, hogy ez így nem annyira lesz jó. Néha kaptam 3-4 szabadnapot egyben, azt mindig igyekeztem hasznosan tölteni, így történt, hogy eljutottam pl. március legelején Zürichbe.
Zürich... sose voltam még Svájcban, szóval pont kapóra jött, hogy egyik kedves mexikói kisbarátom, Sergio most épp ott tanul egy szemesztert, és miután egy csütörtök délután megtudtam, hogy szombattól 4 napom szabad lesz (rendkívül időben, remélem érzi mindenki), írtam neki, hogy kicsit be vagyok csavarodva, eljöhetek-e a hétvégére. A válasz terméeszetesen egy nagy peeeerszeeee volt, szóval másnap megvettem a jegyemet, és szombat reggel elindultam Svájc felé. Nincs innen messze amúgy, 300 km kb. Odafelé busszal mentem, ami kicsit hosszabb út volt, mint visszafelé kocsival, de tök megérte, mert átkompoztunk a Bodensee-n, ami elég jó élmény volt, mivel ugye egy kicsit mániákusan szeretem a vizet.:) Szóval megérkeztem Zürichbe, megismertem Sergio új kiscsaládját, és pompás 3 napot töltöttem ott. Mindenki úgy fogadott, mintha ezer éve közéjük tartoznék, rengeteget nevettünk, mászkáltunk, buliztunk, szuper volt, teljesen feltöltött. Ami meg a legjobb volt az egész hétvégében, hogy Veronica, az egyik spanyol Erasmusos barátnőnk is ott lakik a barátjával, akivel még itt jött össze anno Münchenben, és így 5 év után "újraegyesültünk", igaz csak 4-en, de így is elmondhatatlanul jó élmény volt azokkal az emberekkel találkozni, akikkel anno fél éven keresztül 24/7 együtt voltam. Én tényleg nem értem, hogy néhányan miért félnek külföldi szemeszterre jelentkezni, olyan élményeket és barátokat szerez pedig az ember, akik örökre megmaradnak ... 5 év után tényleg úgy beszélgettünk, nevettünk együtt, mintha 2 hét se telt volna el és soha nem szakadtunk volna el egymástól. Szeretem ezeket az embereket nagyon!
A város egyébként kicsi, de gyönyörű, és óriási szerencsém volt az idővel, mert kifogtam másfél verőfényes napsütéses napot, és hát napfényben ugye minden hely még sokkal szebb, mint amúgy. Viszont Svájc valóban MEGAdrága, én teljesen kifeküdtem az áraktól. Ok, mondjuk a bérek nyilván igazodnak hozzá, nem úgy mint otthon ugyebár, de ebbe ne menjünk bele, épp eléggé kiborulok minden nap a magyarországi híreken. Szóval elég sok pénzt el sikerült verni 3 nap alatt, nyilván nem direkt, de amit Sergio mondott, hogy gyakorlatilag folyik ki az ember keze közül a pénz Svájcban, az teljes mértékben helytálló információ. És én még azt hittem, hogy München drága ... hát kispályás, csak mondom.:D
Ja ... és ne feledjétek, hogy Svájc nem EU-s, szóval fontos kelléke az odautazásnak az ÚTLEVÉL!:D Nekem nyilván eszembe se jutott, mert szerintem az elmúlt években csak és kizárólag személyivel utazgattam, szóval még csak megszokásból se dobtam be az útlevelet a táskámba. Hála az égnek Édesapucikám egy nagyon okos és bölcs ember, és emlékeztetett az utolsó pillanatban, szóval a határon nem szállítottak le a buszról, mint ahogy azt tették egy fiatalemberrel, akinél szerencsétlennél tényleg csak személyi volt. Azért nyeltem egy nagyot, hogy ez akár velem is történhetett volna, de akkor tuti Bodensee-nek megyek azzal a lendülettel.:D Na de, Apának hála megmenekültem.:))
Szóval Zürich a magasból kicsit meginstagramolva kb. így néz ki:
Ez pedig a "reunion vacsi" az erasmusos drágáimmal (balról jobbra: Sergio, Andi, Vero, meg a magyar csaj;)
Akit meg bővebben érdekel a téma, FB-on megtalál egy egész albumot:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10151455633447319.1073741825.566187318&type=3
Szóval teljesen feltöltődve érkeztem vissza Münchenbe, aztán kezdődött elölről a taposómalom és a depresszióm, mert további 3 hét délutános műszak következett, teljesen kiakadtam, hogy azért ez így talán nem annyira fair. Vettem vonatjegyet haza, hogy kicsit családozzak, barátozzak, meg elküldtem az önéletrajzomat néhány fejvadásznak, mert bár én tényleg nagyon szerettem volna a szállodaiparba visszatérni és akár örökre ott is maradni, de ilyen feltételek mellett köszi nem. Számomra is meglepő módon 2 fejvadász is rögtön felhívott, hogy nagyon érdekes az önéletrajzom és lenne jó pár állásajánlatuk, ami passzolna hozzám. Ez itt a reklám helye: az egyik az Euro London volt a másik pedig az Adecco. Másfél hét alatt volt vagy 6 interjúm, ebből nem egy cég fejezte ki komoly érdeklődését irántam, ennyit jelent az, hogy van német telefonszámom meg címem. Otthonról küldözgethettem én az önéletrajzomat a vakvilágba, kb. alig válaszolt valaki, mert nem voltam itt. Most meg ahova elment az önéeltrajzom, kb. mindenki meg akart interjúvolni.
Ebben a másfél hétben eltöltöttem pár napot otthon is, ami szuper volt, csak nagyon rövid, ugye jópárotokkal találkoztam, de hát kb. futottam egyik helyről a másikra. Ígérem hamarosan hazamegyek és megpróbálok több időt eltölteni otthon. Csak még nem tudom mikor, mert eddig 2 hétvégét vetettem fel Édesanyukámnak, de persze egyiken se érnek rá... úgy meg nem megyek haza, hogy a kiscsaládommal ne tudjak elég időt eltölteni.:) De legkésőb júniusban támadok! Meg ha valaki szerez nekem szállást Sopronban, ami nem sátor, akkor a VOLT fesztivál is abszolút opció lehet... :P
Btw. utólag is köszönök mindent Lillának és Rékának, nem viseltem volna olyan jól a hóhelyzetet és a 7 órás vonatkésést, ha ők nincsenek! <3 :)
Szóval visszajöttem, volt még egy utolsó interjúm, mint kiderült a jövendőbeli főnökömmel, mert végülis ezt a melót választottam, ez tűnt a legizgalmasabbnak és amiben látom a potenciális karrierlehetőséget. A Bilfinger (http://www.facilitymanagement.bilfinger.com/) nevű cégnél dolgozok jelenleg, és a Bluberries nevű projekt management céggel együtt dolgozunk egy facility management projekten Németország legnagyobb telefonszolgáltatójánál, a Telefónica Germany-nél. Mivel ez egy start-up, még elég káoszos, de nagyon izgalmas és rengeteget tanulok, a kollégák is nagyon jófejek, a pénz is nagyságrendekkel jobb, plusz kaptam már 2 laptopot meg egy blackberryt is. Szóval minden csecse.:) Április 2-án kezdtem itt dolgozni, és mivel a szállodában még próbaidőn voltam 1 hét alatt lezajlott az egész felmondás-kilépés procedúra. Mondjuk nyilván nem lettem a kedvencük a felmondásommal, meg mondta a főnököm, hogy elég komoly terveik voltak velem sales irányban, de mondtam, hogy én a műszakozásban tönkremegyek, ne haragudjanak, nem tudnék még 3-4-x hónapot várni, hogy valami történjen, bár azért őszintén szólva a szívem kicsit elfacsarodott, mert a szállodai sales az egy olyan dolog, amit imádok, imádnék, de hát mivel másodjára kerülök ki ebből a körből (mondjuk az is igaz, hogy önszántamból), így kezdem azt gondolni, hogy tényleg nem az az utam, bármennyire is azt gondoltam korábban mindig. Viszont ami biztos, hogy egyáltalán nem csináltam rossz cserét az új céggel, visszatért a jókedvem, állandóan jövök-megyek, emberek között vagyok, ismerkedek, ÉLEK. Mondjuk a bajor sör-wurst-perec háromszög nem tesz jót a fenekemnek, de hát sebaj, mert JÓL ÉRZEM MAGAM! :D
Mi is történt még áprilisban ... ja igen, ugye az első lakásból április közepéig ki kellett költözni, aztán az utolsó pillanatban, kedvenc ex-főnököm, Dia segítségével sikerült újabb 6 hétre szállást találni (itt lakok jelenleg), aztán júniustól még nem tudom mi lesz, de még van pár hét, majd csak lesz valahogy.:D Úgy volt, hogy be tudok költözni azokhoz a srácékhoz, aki segített nekem az első lakást találni, de a lakótársa természetesen megvétózta, mert valami kandúr harc van a háttérben. Ez mondjuk elég rosszul érintett, mert mivel azt tutira vettem, így teljesen leálltam a kereséssel, és elég nagyot koppantam, de ne legyen Czomba Eszter a nevem, ha nem oldom meg a problémát valahogy!:))
Aztán megérkeztek az első látogatóim, 2 szőke barátném Anett és Niki személyében. Szuper 4 napot töltöttünk együtt a csajokkal, bár az időjárás sajnos nem volt túl kegyes hozzánk, de azért így is szépen kihasználtuk az időt és megnéztünk minden fontosat, és még Neuschwansteinba is eljutottunk.:) Na meg persze mulattunk egy óriásit pénteken. Először is iszogattunk kicsit Francis munkahelyén, az mc müllerben, ami szuper kis bár, és mindenki számíthat rá, hogy elviszem majd oda. Aztán elmentünk egy clubba, Call me Drella a neve (https://www.facebook.com/callmedrella?fref=ts) , ahol én még sose voltam, de kb. oda fogok szokni. Ilyen szürreális helyen én még nem jártam, de zseniális volt. "Drella" Andy Warhol saját maga általt magának adott beceneve volt egyébként, azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.
A csajok csináltak 1-1 "München best of" montázst, na meg még linkelek egy képet a vagy-őrült-vagy-nem II. Lajos bajor király csodálatos kastélyáról is.
Szóval mögöttünk Neuschwanstein, balról jobbra: Niki, Anett, Eszter, Jonathan, Sári
Nos, azt hiszem elég volt mára belőlem, mivel itt ma munkaszüneti nap van, és a napocska is kezd kisütni, azt hiszem, hogy kivonulok valamelyik parkba egy pokróccal és egy könyvvel és élvezem a semmittevést, és hogy az imádott városomban élhetek. :)
Írjatok, meg minden, mindig örülök, ha hallok Felőletek!
Millpussz & pacsi!
