Sziasztok,
Hát ez a poszt is váratott magára jó darabig, bocsánat érte, de hát annyi a történés meg a tennivaló, hogy nem jutott rá idő, ha meg véletlenül ráértem, akkor meg nem volt ihletem.
Na de most épp zötyögök Münchenből Budapest felé a vonaton, szóval időm, mint a tenger, szépen szabad utat engedek a gondolataimnak, szóval azt hiszem megint szómenés várható. De ezt gondolom már megszoktátok. :)
(A posztolás pedig a Budapest-Nyíregyháza járatról történik épp, agyam eldobom, hogy működő wifi van az IC-n! :D)
Megint kicsi update:
Tegnap (április 1) volt az egy éves évfordulóm a cégnél, kaptam a kis kollégáimtól egy üveg pezsgőt, azzal szépen koccintottunk ebédszünetben, a nagyfőnök meg úgy mellékesen odavetette nekem, amikor szembe jöttem vele a folyosón, hogy ja, amúgy az eddigi kiemelkedő teljesítményemért megszavaztak nekem egy kedves kis összeget prémium gyanánt, szóval ne lepődjek meg majd, ha a bankszámlámra a fizetésemen kívül más is érkezik. Köpni-nyelni nem tudtam, mert itt a bónusz, mint pl. a Nalconál, nem divat. Szóval most heppiség van és tervezem is a következő nyaralást. :D
Amúgy a legutóbbi poszt óta nem sok minden történt, csak annyi, hogy voltam Kölnben karneválozni (6? éve hagyomány), ismét zseniális volt nyilvánvalóan, meg kitavaszodott Münchenben és állandóan mehetnékem van emiatt, meg pörgök ezerrel. :) Annyira imádom a tavaszt, hogy azt el se tudom mondani, ahogy minden és mindenki életre kel, csodás látvány és érzés.
A tavasznál már csak a nyarat imádom jobban, ezért is húztam el ugye télen 3 hétre a melegbe, szóval térjünk is oda vissza, egészen pontosan először is Szingapúrba. :)
Szingapúrba december 31-én repültünk át Kuala Lumpurból, a már említett AirAsia egyik csodás járatával, hogy ott ünnepeljük a szilvesztert. A Clark Quay/Boat Quay közelében foglaltunk szállást, mert mindenki azt mondta, hogy az ott a „buliközpont” tulajdonképpen, meg onnan egy csomó lényeges dolog (mint pl. Marina Bay) akár gyalogosan is elérhető. A szingapúri szállás volt amúgy a legdrágább az összes közül, meg úgy egyáltalán Szingapúr volt a legdrágább az összes desztinációnk közül, de hát erre már fel voltunk készülve. Egyébként „müncheniként” annyira nem volt vészes, tulajdonképpen müncheni árak vannak ott, ami nyilván Ázsiában gigadrága, de mi sajnos hozzá vagyunk szokva. :)
Szingapúrral kapcsolatban óriási elvárásaim voltak, hiszen ez a hely egy fogalom, „Ázsia New York”-ja, az egyik legsterilebb, legtisztább és legbiztonságosabb hely a világon, ahol tulajdonképpen minden tilos, és kb. középkori büntetések vannak jogilag érvényben. A kedvencem, amiről gondolom már Ti is hallottatok, hogy Szingapúrban nem lehet rágózni, botverés (!!!) jár érte. Meg úgy tulajdonképpen semmit nem lehet csinálni: nem lehet enni/inni közterületen (40 fokban, 90%-os páratartalomban sétálgass már úgy, hogy nem szabad egy korty vizet se innod), nem szabad dohányozni, rágózni, szemetelni, alig lehet valamit ki/behozni az országból, mindenért több száz dolláros büntetés jár. És ez mindenhol ki is van táblázva, nehogy az ember elfelejtse.
Engem nyilván majdnem megbüntettek egyszer, nem is én lennék, szerintem csak a két szép szememnek köszönhetem, hogy megúsztam. :D A következő történt: már a reptér felé tartottunk a végén, át kellett szállni az egyik metróról a másikra, és a megállóban óriás szomjúság tört rám és ittam pár korty kólát (a kóla Ázsiában létszükséglet, tényleg, pálinka híján minden gyomorproblémára jó :D), majd vissza is tettem a flakont a táskába. Ezzel a lendülettel meg is kocogtatta valaki a vállamat, hátrafordultam és teljes pompájában ott állt előttem egy közteres bácsi, gumibottal felszerelkezve, ahogy kell. (Még jó, hogy nem rágóztam…)
- Kisasszony, Ön hova valósi?
- Ammm, Hungary! (Makogom én, teljesen lesápadva, rémülten)
- Látta a tiltótáblát?
- Nem, uram!
- De hát eléggé látható helyre van kitéve.
- Nagyon rossz a szemem, uram. (:D)
- Akkor elmondom, hogy mi van rajta: tilos a metrómegállóban enni/inni.
- Nagyon sajnálom, most szálltam le az egyik metróról, várok a másikra, mindjárt elhagyom az országot.
- Tudom, figyeltem magát! (Itt kicsit bepánikoltam, mert olyan villogó szemekkel és hangsúllyal mondta, na meg gumibot is volt nála, az Isten szerelmére! :D)
- Tényleg nagyon sajnálom, de nagyon-nagyon szomjas voltam és féltem, hogy elájulok.
- Nos, rendben, most megússza egy figyelmeztetéssel, de legközelebb 500 dollárt kell fizetnie!
- Igenis, köszönöm!
… Aztán hála az égnek jött is a metró, és le is léptünk. :))
Ennél amúgy már csak Arábia viccesebb, ahol minden állat (kutya, macska is) tisztátlan és az Ördög teremtménye, kivéve a sólyom, csak az a menő, még a repülőgépen is lehet turista osztályon utaztatni. Zseniális. :D
Jajj, hát már megint csapongok. Szóval megérkeztünk, iszonyat jó az a reptér, olvastam róla már több helyen is, hogy elképesztő szolgáltatások vannak (nagyon sok ingyenes) és akár 7-8 órás átszállási/várakozási időt is csodásan el lehet ott tölteni, úgy, hogy észre se veszed, és mindjárt lekésed a járatodat. Ezen a linken pl. elég jól le van írva a lényeg:
http://www.origo.hu/utazas/azsiaesausztralia/20130814-repterek.html?fb_action_ids=10152971204119897&fb_action_types=og.recommends&fb_source=other_multiline&action_object_map=%5B502082216536625%5D&action_type_map=%5B%22og.recommends%22%5D&action_ref_map=%5B%5D
Sajnos nekünk nem volt alkalmunk ezt megtapasztalni, majd talán egyszer, ha pl. Ausztrália / Új-Zéland kerül sorra és Szingapúrban kell átszállni. :)
A tömegközlekedés gyerekjáték és vannak 1-2-3 napos turistajegyek, amik mindenre jók (kivéve a „libegő” a Santosa szigetre azt hiszem). Minden szépen, egyértelműen ki van táblázva, szuper metrótérkép van, eltévedni szerintem nem nagyon lehet. Természetesen a metrómegállóban is rend van és fegyelem, nem mindegy ám hol szállsz ki és hol szállsz be - mondjuk ez szerintem tök pozitív, mert nem nyomorgatják halálra egymást az emberek, hanem várnak szépen a sorukra libasorban. :)
Ennek fényében pikk-pakk oda is értünk a hotelbe, lepakoltunk aztán nyakunkba vettük a várost, hogy felderítsük mik az opcióink estére. Meg is állapodtunk hamar: tűzijáték-nézés a Marina-öbölnél aztán 1-2-x ital elfogyasztása a már említett Boat Quay-en, találtunk itt egy nagyon szimpatikus kis mexikói lokált ahol finom volt a Caipirinha és volt San Miguel sör. :)
A Marina-öbölben található az az óriási szálloda, aminek a teteje hajó formájú, íme:
A tűzijáték tulajdonképpen csalódás volt, kb. 10 percig tartott, ennél azért nagyobb parasztvakításra számítottam Szingapúrtól. Nem tudom, hogy láttátok-e a neten/TV-ben, hogy Dubaiban mit nyomtak … ok, mondjuk az meg lehet, hogy túlzás volt, de attól még lenyűgöző. :) Na de nem szeretnék telhetetlennek tűnni, távol álljon tőlem, hiszen már maga az, hogy egy ilyen helyen köszönthettem 2014-et, egy csoda. Tűzijáték után, meg miután tyúklépésben sodródtunk a tömeggel kb. 1 órán keresztül (hisz Isten őrizz, hogy az utcán alkoholt igyál ugyebár), koccintottunk is végre egy még 2013-nál is csodásabb, boldogabb és eredményesebb évre. Aztán még megnéztük a „dizsi-negyedet” a Clark Quayen, megállapítottuk, hogy az ázsiaiak semennyire nem bírják az alkoholt, és van az a szemétmennyiség, amit még Szingapúr lelkes közteres csapata sem tud pillanatok alatt eltüntetni, továbbá megállapítottuk, hogy nem csak a tömegközlekedési eszközök és plázák vannak 15 fokra hűtve, hanem a clubok is, aztán szépen öregesen nyugovóra tértünk. :)
Sajnos összesen csak 1,5 napunk volt Szingapúrban, szóval elég sok minden kimaradt, de azért megpróbáltuk a lehető legtöbbet belesűríteni január 1-be.
Azzal kezdtük, hogy megnéztük a St. Andrews katedrálist, ami egy nagyon helyes kis templom, és nyilván abszolút tájidegen volt a sok felhőkarcoló közelében.
Aztán elsétáltunk a Raffles Hotelig, ami a legikonikusabb hotel Szingapúrban és ahonnan állítólag a Singapore Sling koktél származik. (A korai órára való tekintettel itt még nem kóstoltuk meg. :D)
Ezután elmentünk a Marina Bay Sands Hotel (a hajós szálloda) tetején található sky parkba, ahonnan brutál panoráma van a kikötőre (a világ 2. legnagyobb kikötője), a Marina-öbölre, meg az „égig érő fákra” – ahogy én ezt így magamban elneveztem. A hotel alatt van egy bevásárló központ, mindenféle designer cukisággal, és egy kis medencével a közepén, ahol az ember gondolázhat egyet, ha épp olyanja van és nincs kedve emiatt elmenni Velencébe. :)
Az „égig érő fák” hivatalos neve egyébként: Gardens by the bay, és ez tulajdonképpen egy kertkomplexum tök futurisztikus építményekkel, amiknek a szárain több mint 160 ezer különféle növény kapaszkodik fel, és a tetején vízgyűjtők és napelemek vannak. Lenyűgöző látvány nappal is, de sötétedés után, amikor ezek ki vannak világítva, akkor még zseniálisabb.
(Az éjszakai kép forrása: Google)
A kert után elmentünk még az arab negyedbe, nekem ez volt az egyik kedvencem, itt végre a modern épületek, felhőkarcolók kevésbé voltak hangsúlyosak. A negyed legfőbb látnivalója a Kampong Glam, az aranykupolás Szultán mecset, ahonnan napi ötször tolják a már a Kuala Lumpur-os posztban említett müezzin imára hívó hangját. A mecset körüli utcácskákban rengeteg hangulatos étterem, kávézó van, mi is beültünk egy Dubai nevű étterembe, és úúúúristen de jót ettünk, és megállapítottam, hogy az orientális konyha is pompás. :)
Este sétáltunk még egy nagyot az öbölben, és természetesen nem hagyhattuk el úgy Szingapúrt, hogy nem kóstoltuk meg a signature koktéljukat, szóval kiválasztottunk egy szimpatikus bárt kiváló panorámával a csodásan kivilágított Marina Bay Sands-re, és újfent konstatáltuk, hogy nagyon szerencsés lányok vagyunk mi, hogy mindezt átélhetjük. Ja és a Singapore Sling istenifini és ki is vagyok akadva, hogy a kedvenc müncheni koktélbáromban, a Sausalitosban, ahol konkrétan 200 féle koktél van legalább, ilyet nem árulnak. Botrány! :)
Sajnos ennyi fért bele, tényleg sajnálom, hogy Szingapúrra nem szántunk több időt, de legalább lesz miért visszajönni. Mindenképp meg kell nézni majd a Santosa-szigetet, az Underwater World ócenáriumot, A „Makansutra Gluttons Bay”-t (ez egy street food center, egy büfék és kis éttermek sokaságából álló parkocska - sajnos nem találtuk meg, főleg azért, mert nagyon ügyesen elfelejtettem felírni a nevét), na meg mindenképp kell menni egy kört az óriáskerékkel, de a mostani párás-felhős időben úgyse lehetett volna túl messzire ellátni. Hogy csak a leglényegesebbeket említsem.
Meg amúgy is kicsit beleszerettem Szingapúrba és amúgy simán el tudnám képzelni, hogy 1-2 évet ott lakjak. Mint említettem ugye fentebb, tiszta, biztonságos, tök modern, rengeteg a külföldi, állítólag magasak a bérek, és gondolom egy ilyen helyen elég szuperek a munkakörülmények. Ha ott élnék x ideig, a fizetésem és a szabadidőm egy részét biztos, hogy arra szánnám, hogy beutazom Ázsiát, hiszen az ázsiai fapados légitársaságokkal 30-80 eurobol kb. bárhova eljutsz. Egy hosszú hétvége Balin, aztán most egy Samuin, stb. stb. Pompás élet lehet. :)
No hát ez a poszt is megint hosszabb lett a kelleténél, szóval a történet folytatódik Penanggal és Thaifölddel majd valamikor. Nem ígérem mikor, ezt ugye nálam sose lehet tudni. :)
Puszi & Pacsi Nektek
