Nos hát helló újra Mindenkinek,
bocsánat, hogy eltűntem, de totál kimerültem a héten és nem volt se időm, se energiám írni. De tegnap végre kialudtam magam, és ma végre pótlom a blogelmaradást.:)
A múlt heti 4 nap szabadság után 5 nap meló következett, ami kicsit megviselt, mert napi 11 órákat voltam bent a szállodában (reggel 6-fél héttől), és egész hétvégén is dolgoztam. Azt tudtuk, hogy a szállodaipar ilyen, hogy néha nem tud elszabadulni az ember az istennek sem, de azért minden egyes nap plusz 3 órákat bent lenni /úgy, hogy rendesen enni sincs idő, azzal pedig mindenki tisztában van szerintem közületek, hogy nekem mennyi kajára van szükségem:)/, nyilván túlóra kifizetése nélkül kicsit erős... remélem, hogy ez fog változni, meg az is, hogy nem minden hétvégére én leszek beosztva, mert gyakorlatilag nincs időm "élni", amikor meg véletlenül van, akkor nincs kivel, plusz nagyon nem szeretnék lefogyni, márpedig jó úton haladok sajnos... Na de majd valamit kitalálok.:) Ennyit a panaszkodásról, csak érintőlegesen jelezni szerettem volna, hogy itt sem fenékig tejfel az élet, bár ettől függetlenül Münchenbe továbbra is szerelmes vagyok, és boldoggá tesz már a tudat is, hogy itt lehetek.:)
Fentiekből kifolyólag tehát nem sok mindenre volt idő a héten, de azért így is történt ez-az. Például, Sári beköltözött hozzánk egy időre, mert szegénykém kifogott egy pszichopatát lakótársnak, aki azt gondolta, hogy a lakótársi viszonyt csak egy hajszál választja el a párkapcsolati viszonytól, majd az elutasítás nem nagyon volt az ínyére, nem túl szépen reagálta le, szóval múlthéten hétfő éjszaka "kimenekítettük" Sárit a bolond pasi kecójából. Azóta itt nyomul nálunk, bár túl sokat nem találkozunk, mert a szállodaipar őt is beszippantotta, de azért igyekszünk annyit együtt lógni, amennyit lehet, főzőcskézni, Starbucks-os tortákat falni meg sokat nevetgélni. Sőt, mivel az egyik lakótársam egész márciusban nem lesz itt, akkor be is tud költözni Sári a srác szobájába, aztán ha sikerül áprilistól 2 szobás lakást találni, akkor majd szépen átköltözünk oda. Szóval már csak a februárt kell neki megoldani, de úgy tűnik, hogy az a dolog is sínen van.
Jó lenne egyébként ezen a környéken, itt Schwabingban maradni áprilistól, gyakorlatilag bármelyik utca bármelyik házába bármikor beköltöznénk, annyira szép, biztonságos és jó hangulatú itt minden. Szóval szurkoljatok, hogy sikerüljön. :)
Nem tudom, hogy otthon mennyire van még/már hó, de itt egy hete gyönyörűen megmaradt, meg tegnapelőtt is szakadt egész nap, szóval a téli csodaország feeling abszolút él. Tegnap sétáltam is ennek örömére egy óriásit az Englischer Garten-ben, ami egyébként a világ egyik legnagyobb közparkja, a maga 3,7 km²-ével nagyobb, mint a Central Park New York-ban. Alig várom, hogy kicsit melegebb legyen, meg vegyek egy futócipőt és eltökélt szándékom futni járni. Sose gondoltam, hogy ilyet mondok, de itt rendesen van kedvem hozzá, sőt, kifejezetten igénylem. Meg nem ártana egy bringát se szerezni amúgy. A kollégáimtól kaptam a minap egy tippet, hogy a rendőrségnek szoktak lenni kb. negyedévente ilyen kiárusításai az elkobzott/talált tárgyakra, és ott lehet a legolcsóbban bringához jutni. Majd jól utánanézünk, hogy mikor meg hol vannak ilyen események, aztán hátha tudunk néhány jó cuccot szerezni.:) Meg amúgy a németeknél óriási divat, hogy lomtalanításokra járnak, mert itt van, hogy vacsiúj bútorokat/háztartási eszközöket kidobnak, csak mert mégse tetszett, vagy mert mégsincs rá szükség, aztán kb. egy fél lakást be lehet fillérekből rendezni ha ügyes az ember.
Ja, fénykép is van természetesen!:) Pl.:
Egyébként óriási kézilabda VB lázban égek, és annyira jó, hogy 2 csapat is van, amelyiknek szurkolhatok, hiszen a német csapatból is több játékost, meg az edőt is személyesen ismerem. Ugye anno a 2005-ös junior VB-n 2 hetet a németekkel töltöttem, tolmácsoltam meg intéztem a kis ügyeiket, na és az akkori csapatomból jelenleg 4-en vannak a nagyválogottban, plusz az akkori junior edző most a nagyválogatott edzője. Például a srác, aki a mostani müncheni szobámat szerezte nekem, a német válogatott beállósa.
Épp tegnap kérdezte tőlem Turányik András barátom, hogy egy esetleges német-magyar meccsen kinek szurkolnék ... nos hát természetesen a magyaroknak, mert egyszerűen imádom ezt a csapatot és annyira, de annyira megérdemelnének már egy érmet egy világversenyen, de azért csendben szurkolnék a kisbarátaimnak is a német csapatból, hogy ügyesen játsszanak, de azért ne annyira, hogy megverjenek minket.:) Na de ez a veszély egyelőre nem áll fenn, szóval mindkét csapatnak igyekszem minden meccsét végigszurkolni, lelkiismeret-furdalás nélkül.:)
Érdekes dolog ez a külföldön élés amúgy, már most rettentő szentimentális vagyok, például tegnap a magyar-lengyel meccs előtt a magyar Himnusz rendesen megríkatott és megdobogtatta a kis szívemet. Meg a héten nálam csekkolt ki egy magyar vendég, és az egész napomat feldobta az az 5-10 perces magyar csevegés a munkahelyemen, annyira jólesett magyar szót hallani (meg persze rettentő büszke voltam, hogy pont arra járt a főnököm, és tanúja volt, hogy a kis különleges skillemet, ami másnak nincs a szállodában, végre tudtam alkalmazni). :) Láttam a vendéglistában, hogy a héten jönni fog egy kisebb csoport, amiben láttam 7-8 magyar nevet is, alig várom, hogy dumáljak velül kicsit.:)
No hát ennyi lettem volna mára, szerintem megyek még egy kört a városban, mert süt a napocska, aztán holnaptól megint belevetem magamat a melóba: szerda-csütörtök délutános leszek, péntek-szombat-vasárnap pedig délelőttös.
Nagyon puszilok Mindenkit, írjatok nekem sok levelet, annyira örülök mindig, amikor hallok Felőletek, nagyon hiányoztok!
Ja, majd elfelejtettem, a minap a múltkor említett szerencsehozó oroszlánt is útba ejtettem, és le is fotóztam Nektek, és ezzel most már tényleg zárom is soraimat. :)
